Válassza ki a felső és az alsó sorból is az Önre leginkább igaz állítást!
Mindig meglehetősen független és asszertív voltam: úgy érzem, az életemben akkor mennek legjobban a dolgok, ha bátran szembenézek velük. Magam tűzöm ki a céljaimat, fontosnak érzem őket, és arra törekszem, hogy megvalósuljanak. Nem szeretek tétlenül ülni, eredményekre várni. Nem keresem feltétlenül a konfliktust, de nem hagyom, hogy mások félrelökjenek, többnyire tudom mit akarok, és aszerint cselekszem. Nagyon tudok dolgozni, és kemény játékos vagyok.
Mindig csendes voltam, az egyedülléthez vagyok hozzászokva. Társaságban általában nem hívom fel magamra a figyelmet, és szokatlannak érzem, hogy erőteljesen érvényesítsem önmagamat. Kényelmetlennek találom, ha kezdeményeznem vagy irányítanom kell, és nem él bennem olyan erős versenyszellem, mint másokban. Sokan valószínűleg álmodozónak tartanak – az életemben adódó izgalmak jelentős része a képzeletemben zajlik. Úgy is nagyon elégedett tudok lenni, ha nem tevékenykedem állandóan.
Mindig rendkívül felelősségteljes és elkötelezett voltam. Nagyon rosszul érzem magam, ha nem teszek eleget a kötelezettségeimnek, és nem azt nyújtom, amit elvárnak tőlem. Azt akarom, hogy az emberek tudják: számíthatnak rám, és azt fogom tenni, ami szerintem a legjobb nekik. Gyakran hoztam már nagy áldozatokat másokért – bár ők nem mindig tudnak erről. Sokszor el is hanyagolom magam: először elvégzem mindazt a munkát, amit el kell végeznem, aztán – ha marad még időm – pihenek (és ilyenkor teszem végre azt, amit igazán szeretek).
Olyan ember vagyok, aki többnyire pozitív módon szemléli a világot, és úgy érzi, hogy a dolgok általában jóra szoktak fordulni. Szinte mindig találok valamit, amiért lelkesedni lehet, és sok mindent, amivel elfoglalhatom magam. Szeretek együtt lenni másokkal, és segíteni nekik abban, hogy boldogok legyenek – szívesen osztom meg velük saját közérzetemet. (Nem mindig érzem olyan nagyszerűen magam, de ezt megpróbálom nem mutatni.) A pozitív életszemlélet-nek azonban velejárója, hogy túl sokáig halogatom a saját problémáim megoldását.
Olyan ember vagyok, akiben erős érzelmeket keltenek a dolgok – a legtöbb ember látja rajtam, ha valami bánt. Tudok tartózkodó lenni másokkal, de érzékenyebb vagyok, mint amennyire mutatom. Tudni akarom, hányadán állok másokkal, kire és mire számíthatok – az emberek többsége számára elég nyilvánvaló, hogy mit gondolok róluk. Ha valami felzaklat, azt akarom, hogy mások is reagáljanak, és őket is kavarja fel ugyanaz. Ismerem a szabályokat, de nem akarom, hogy mások mondják meg mit tegyek. Nem akarom, hogy mások döntsenek helyettem.
Általában hidegvérű és logikus vagyok – nemigen tudok mit kezdeni az érzelmekkel. Hatékony vagyok – talán perfekcionista is – és inkább egyedül szeretek dolgozni. Ha gondjaim és személyes ellentéteim támadnak, az érzelmeket igyekszem nem bevonni a helyzetbe. Egyesek szerint túlzottan nyugodt és szenvtelen vagyok, de én nem akarom, hogy az érzelmi reakcióim elvonják a figyelmet a számomra igazán fontos dolgoktól. Általában akkor sem mutatok különösebb reakciót, ha mások az elevenemre tapintanak.
